Azt hiszem sokan szenvedünk az elkezdés nehézségeivel, vagyis helyesebben mondva, hogy rászánjuk magunkat valaminek az elkezdésére. Lehet ez egy régen dédelgetett álmunk vagy akár egy egészen új dolog is, amiben semmiféle gyakorlatunk sincs, azonban mindkét esetben nagy akaraterőt kíván meg az embertől ezeknek a megvalósítása. Mondhatnám azt is, bátorság kell nekirugaszkodáshoz, mert hát a komfort zónából való kilépés nagy kockázatvállalás és sohasem tudhatjuk, mi lesz a végeredmény. Az ismeretlen pedig sokunk számára ijesztő.

Kicsit olyan ez, mint a sokáig vaciláló játékos a rulett asztalnál: szeretne ugyan sok pénzt nyerni, de nincs biztos út a sikerhez, így nem tudja eldönteni, hogy melyik színre, számra rakja le a zsetonjait és a végén addig vekeng a tét lerakásán, míg kimarad a játékból. Minden egyes kihagyott kör után nő a tétlenségéből fakadó frusztrációja és amit a kudarcélménnyel pluszban nyer, az egy valag elvesztegetett idő, de semmiképp sem az, amiért eredetileg odament. Bátorság kell ennek a belátásához, ahogy ahhoz is, hogy rászánjuk magunkat a játékra vagy éppen egy köszönöm-én-ebből-nem-kérekkel felálljunk az asztaltól és odébb álljunk.

De mi is ez a bátorság? Szerintem ez nem más, mint az önmagunkba vetett hit, amivel el tudjuk hinni magunkról, hogy képesek vagyunk valami újba kezdeni (például harminc évesen beiratkozni és eljárni karate órára), vagy hogy képesek vagyunk változtatni bizonyos berögzöttségeinken, megszokásainkon (pédául tíz év dohányzás után lerakni a cigit) és végül, de nem utolsó sorban, hogy mindezek mellett képesek vagyunk kitartani és szorgalmasan csinálni azt, ami mellett leraktuk a voksunkat. Még akkor is, ha épp hanyatlófélben a lelkesedés. 

Miután jó pár hónapig küzdöttem a tedd-ne-tedd démonommal, végül arra jutottam, hogy nincs veszteni valóm, így rászántam magam és a férjem segítségével megszerkesztettem az első önálló kis blogoldalamat. Ez itt a hosszas vívódást követő kezdés! És ha már kitartás, ezt a bejegyzést már másodszorra vetem papírra (majdnem harmadik is lett belőle), mivel az első írásom a blog.hu jóvoltából elveszett. Még hálás is vagyok a malőrért, mert kapásból kipróbálhattam és gyakorlatba ültethettem a kitartásról és cselekvésről szóló papolásomat. Milyen kíváló kezdet!