Nem. Egy rövid kis szó, amivel visszautasíthatunk valamit, ami nem tetszik. Vagy éppen valakit. Egy olyan szó, amivel érthetővé tehetjük mások és a magunk számára is, hogy eddig és nem tovább tart a flexibilitásunk egy bizonyos üggyel, dologgal kapcsolatban, ergo kijelölhetjük és körbepisilhetjük vele a határainkat. Mégis, mintha sokan tartanánk ettől a szótól, mert a visszautasítást látjuk benne. Kérdezem én: miért jobb a saját határainkat mások által megsérteni hagyni, ezt minduntalan elszenvedni, csak azért, mert nem szeretnénk valakit megsérteni egy nemmel?

Már jó pár éve történt, hogy egy barátnőmmel, egyetem után enyhén ittasan ácsorogtunk sorban a jegypénztárnál a Nyugati aluljárójában, mikor váratlanul a fenekembe ...

Ma is egy olyan nap van, amikor a motivációm a béka segge alatt van. Az a fajta, amikor felkelni és elkezdeni a napot is roppant fárasztó, hát még effektíve csinálni is valamit. Régebben - na jó, talán csak pár évvel ezelőttig - a hasonló napokon bedobtam a kulcsot és lehuppantam a számítógépem elé filmezni. Csak ne kelljen megmozdulni és legfőképpen senkivel sem kommunikálni, ugyanis az a legfárasztóbb dolog mind közül. Ha az embernek még a saját gondolataihoz sincs türelme, hogyan lenne másokéihoz?

Önzőség vagy sem, ilyenkor jobb egy kicsit elvonulni a világtól, amit a közösségi hálók aranykorában sokan nem értenek meg. Facebook, Twitter, Messenger, Whatsapp és szinte végtelenül folytathatnám a felsorolást, hogy hány felületen ...

Az első bejegyzésemen jó sokat szöszmötöltem. Én már csak ilyen vagyok, amikor csinálok valamit. Legyen bár főzés, sütés, rajzolás vagy írás, szeretem, ha a munkám gyümölcse a jónál is jobb lenne. Maximalizmus és precizitás. Lehet ez két nagyon jó tulajdonság, ugyanakkor a tömény elégedetlenség forrása is: olykor hiába igyekszik legjobb tudása szerint kivitelezni valamit az ember, csak nem lesz tökéletes, így addig piszmog rajta, míg a végén sohasem készül el.

Emlékszem, a szakdolgozatomat már jócskán határidő előtt leadhattam volna, de minden egyes újra olvasás után vagy közben találtam benne valami kifogásolni valót. Végül az én drága édesanyám fakadt ki, hogy hagyjam már abba, nagyon is jól van az a dolgozat úgy, ...

Azt hiszem sokan szenvedünk az elkezdés nehézségeivel, vagyis helyesebben mondva, hogy  rászánjuk  magunkat valaminek az elkezdésére. Lehet ez egy régen dédelgetett álmunk vagy akár egy egészen új dolog is, amiben semmiféle gyakorlatunk sincs, azonban mindkét esetben nagy akaraterőt kíván meg az embertől ezeknek a megvalósítása. Mondhatnám azt is, bátorság kell nekirugaszkodáshoz, mert hát  a komfort zónából való kilépés nagy kockázatvállalás és sohasem tudhatjuk, mi lesz a végeredmény. Az ismeretlen pedig sokunk számára ijesztő.

Kicsit olyan ez, mint a sokáig vaciláló játékos a rulett asztalnál: szeretne ugyan sok pénzt nyerni, de nincs biztos út a sikerhez, így nem tudja eldönteni, hogy melyik színre, számra rakja le a ...